Hungarian English

Address: 7th floor, 47-49. Madarász Viktor street, 1138 Budapest, Hungary, - I. Madarász office building | E-mail: info@versysclinics.com | Telephone: +36 1 799 5120, +36 30 332 0670

A kor és a meddőség kapcsolata

kor meddoseg kapcsolataA kor előrehaladtával, számos biológiai folyamat következtében, csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre. A fogamzóképesség már a 30-as évek elején csökkenni kezd, a 40-es évek után pedig ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb a veszélye a spontán vetélésnek és a magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának. Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák – mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) – sikeressége is csökken.

Bár ezek a folyamatok minden nő szervezetében eltérő időben jelentkeznek, általánosságban elmondhatjuk, hogy a termékenység esélye jelentős mértékben romlik a 30-as évek közepén járó nők esetében. Ekkorra a petesejtek száma csökken, gyakoribbak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelen lesz, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

A petefészek tartalékkapacitásának fogalma:

Az életkor előrehaladtával a petesejtek száma folyamatosan csökken. A petefészek e folyamatát nevezzük öregedésnek, ami a legtöbb nő esetében megfelelő ütemben megy végbe. Előfordulhatnak azonban a petefészek öregedésében is rendellenességek: ilyen például az úgynevezett POF ( Premature Ovarian Failure) szindróma, azaz a korai petefészek-leállás szindróma. A petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározása minden meddő pár esetében éppen ezért elengedhetetlen. A petefészek tartalékkapacitása, mely annál nagyobb, minél több érésre alkalmas tüszőt tartalmaz, jól tükrözi a nő termékenységi esélyeit, és minél kisebb a petefészek tartalékkapacitása, annál kisebb az esélye a fogantatásnak is.

A petefészek tartalékkapacitásának meghatározása:

A legtöbb meddő pár esetében bizonyos időközönként szükség van a petefészek tartalékkapacitásának, funkcionális állapotának meghatározására, mielőtt megkezdődne a célirányos terápia. Ennek során meghatározzák az FSH-, LH-, AMH- és ösztradiol-hormonszinteket, valamint dinamikus stimulációs tesztek útján a petefészek reagáló képességét is.

FSH-, LH-szintek meghatározása vérvétel útján:

A ciklus első szakaszának (follikuláris fázis) elején mérhető FSH-szint jelentős szerepet játszik a női szervezet termékenységi esélyének megbecslésében: a ciklus harmadik napján a vérből meghatározott FSH-szint előre jelzi a meddőségi kezelés sikerességét. A kor előrehaladtával az emelkedő FSH-szint képes a petefészek működését fenntartani. A follikuláris fázisban mért magasabb FSH-szint a petesejtek minőségének romlásához és egyes kutatások szerint a gyakoribb magzati rendellenesség kialakulásához is vezet. Az FSH-szint emelkedése körülbelül a menopausa előtt öt évvel kezdődik meg.

Klinikai adatok szerint azoknak a nőknek, akiknél a 3. napon mért FSH-szint értéke 15 mIU/ml alatt van, kétszer nagyobb az esélyük a megtermékenyülésre, mint azoknak a társaiknak, akiknek ezen hormonértéke 15–25 mIU/ml közötti.

Az FSH-szint egyetlen ciklusban történő meghatározása számos esetben nem eléggé informatív. Ha a vérminta analízise során magasabb FSH-szintet mérnek, a vizsgálatot célszerű a következő ciklusban is megismételni. Tudni kell, hogy azoknak a pácienseknek az esetében, akiknél a többszöri mérések alkalmával legalább egyetlen esetben magas FSH-hormonszintet mérnek, az ovulációindukciós kezelések sikeressége csökken.

Az FSH-szint mellett az LH-szintnek is szerepe van a petefészek tartalékkapacitásának meghatározásában, annak ellenére, hogy az FSH-szint emelkedése érzékenyebben jelzi a petefészek kimerülését. Így különösen az emelkedő FSH:LH arány meghatározásának van jelentős szerepe a petefészek funkciójának megítélésében.

AMH (anti-müllerian hormon) meghatározása vérvétel útján:

Az anti-müllerian hormon (AMH) a TGF-β fehérjék családjába tartozik. Ez a hormon a petefészekben termelődik, és a még érés előtt álló kis tüszők termelik. Ezen hormonszint mérésével lehetőség adódik a petefészek-kapacitás meghatározására. A hormonszint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek rezervjéről és stimulálhatóságáról.

AMH-vizsgálat végzésének indikációi:

női infertilitás:

  • petefészek működésének megítélése
  • polycystás ovárium szindróma (PCOS)
  • Premature Ovarian Failure szindróma (POF)
  • petefészek stimulálhatósága
  • petefészek hyperstimulálása (OHSS)
  • IVF előtt
  • menopausa

férfi infertilitás:

  • spermatogenezis megítélése

Emelkedett AMH-szint előfordulása:

  • PCOS
  • petefészek granulosa sejtes tumor
  • heretumor (Leydig sejtes)

Csökkent AMH-szint előfordulása:

  • korai menopausa, menopausa
  • POF
  • Petefészek-elégtelenség
  • csökkent spermatogenezis

Az ösztradiolszint meghatározása vérvétel útján:

A harmadik ciklusnapon mérhető ösztradiol- és FSH-szintek jól tükrözik a kezelés kimenetelét: ha az ösztradiol- és FSH-szint a normál tartományba esik, a páciens jobban reagál a stimulációs kezelésre, magasabb terhességi arányt sikerül elérni, és csökken a leállított ciklusok aránya is. A ciklus elején mért magas ösztradiolszint jelzi a petesejtek nem megfelelő fejlődését, ami akkor lép fel, ha a petefészek öregszik vagy az előző ciklusból a petefészekben ciszta maradt vissza. Ez lehet úgynevezett follikuláris ciszta, mely megzavarja a petesejtek fejlődését és a sikeres terápiát.

UH-diagnosztika:

A csökkent petefészek-tartalékkapacitás azt jelenti, hogy a terápia számára a petefészkekben kevesebb növekedésre, érésre képes tüsző található. Hüvelyi ultrahangvizsgálattal meghatározható a petefészkekben található tüszők száma és a petefészek mérete. Minél több tüszőt tartalmaz a petefészek, és minél nagyobb a mérete, annál több petesejt nyerhető a terápia során, és annál nagyobb az esély arra, hogy egészséges baba születhessen.

CC-teszt (clomiphencitrat-teszt):

A clomiphencitrat az agy hipotalamusznak nevezett területén az ösztrogénreceptorokat blokkolja: a szervezet úgy érzékeli, mintha nem állna elegendő ösztrogén rendelkezésre, ezért fokozza az FSH és LH termelését, serkentve a petefészket a még több ösztrogén termelésére. A CC-teszt során az első lépés a 3. ciklusnapon az FSH és az ösztradiol vérszintjének meghatározása. Ezt követi a ciklus 5. napjától a 10. napjáig clomiphencitrát adagolása, majd a 10. ciklusnapon az ismételt FSH- és ösztradiol-hormonszintek meghatározása. Abban az esetben, ha a petefészek egészséges, és így megfelelő számú és minőségű növekvő tüszőt tartalmaz, melyek nagy mennyiségben termelnek ösztrogént, a szervezet visszaszorítja az FSH-termelést, és nem reagál a clomiphencitrát FSH-termelést fokozó hatására. Ha a petefészek kevés ösztrogént termel, akkor a clomiphen hozzáfér a hipotalamuszhoz, és képes fokozni az FSH-termelést. A 10. ciklusnapon mért magas FSH-értékek így csökkent petefészek-kapacitásra, funkcióra utalnak.

A meddő párok kb. 10%-ánál tapasztalható kóros válasz a clomiphencitrát-teszt során. Azok a páciensek, akik a clomiphencitrát-tesztre jól reagálnak, azaz nem emelkedik meg a 10. napon mért FSH-hormonszint értéke, magasabb terhességi arányt érnek el, mint azok, akiknek e tesztje kóros értéket mutat.

GnRH-agonistan stimulációs teszt:

A GnRH-agonista alkalmazása kezdetben emeli az FSH-, LH- és ösztradiolszinteket, majd a későbbiekben csökkenti az FSH- és LH-szintek értékeit. A vizsgálat során GnRH-agonista alkalmazását követően a 2. és 3. ciklusnapon megmérjük az ösztradiolszintet. Azoknál a pácienseknél, akiknél az így meghatározott ösztrogénszint-emelkedés nagyobb, magasabb terhességi arány érhető el. A teszt alkalmazása során négyféle választ kaphatunk:

  • Az ösztradiolszint azonnali emelkedése, majd a 4. ciklusnaptól csökkenése (a klinikai terhességi arány e csoportban 46%).
  • Az ösztradiolszint emelkedése késik, és csak a 6. napon kezd csökkenni a koncentrációja (a klinikai terhességi arány e csoportban 38%).
  • Tartós ösztradiolkoncentráció-emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 16%).
  • A GnRH-agonista hatására nincs ösztradiolszint-emelkedés (a klinikai terhességi arány e csoportban 6%).

A petefészek funkciójának vizsgálata e teszt segítségével tehát jól megítélhető, és a terápia sikeressége előre jelezhető.

Mivel a petefészek-kapacitás időben változékony lehet, azokat az eredményeket, melyek a petefészek működésének csökkent voltát mutatják, a további ciklusok során ellenőrizni kell. Gyulladás, fertőzés vagy autoimmun betegségek is okozhatják a rossz eredményt, melyek megfelelő terápia segítségével jól kezelhetők.

Ha az eredmények csökkent petefészek-tartalékkapacitásra utalnak, előfordulhat, hogy a meddő páciens számára a petesejt-adományozás jelenti az egyetlen megoldást.

Sign-up for newsletter

I understand to voluntarily provide access to Versys Clinics - Human Reproduction Institute Ltd. to all of the above mentioned personal data and I expressly provide consent to their processing of these data in the aim of sending newsletters until withdrawal. Data is handled by Versys Clinics in accordance with applicable laws and data protection regulation.

I have read and accepted the Privacy Notice.