A meddőség okai

Bevezetés

A meddőség a férfiak és a nők reproduktív rendszerének a betegsége: károsodik a fogantatás, valamint csökken a terhesség kihordásának lehetősége. Meddőségről beszélünk akkor, ha egy éven belül nem következik be a kívánt terhesség annak ellenére, hogy a páciens rendszeresen él házaséletet és nem alkalmaz fogamzásgátló módszereket.

Magyarországon a meddőség csaknem 150 000 párt érint, kialakulásáért az esetek közel 40%-ában a pár női vagy férfi tagjának, 20%-ában pedig mindkét félnek a problémája felelőssé tehető.

A gyermek után vágyó párok majdnem 90%-ának esetében a meddőség kezelhető gyógyszeresen, valamint a reproduktív rendszer funkciójának sebészi helyreállításával vagy az asszisztált reprodukciós technikák – mint például az in vitro fertilizáció, az úgynevezett lombikbébi-eljárás – segítségével.

Általában a meddőségről és a reproduktív funkciókról

A legtöbb nő már 14-16 éves korától fogamzóképes, de a női szervezet reprodukciós képessége már a 30-as évek elejétől csökkenő tendenciát mutat. A férfiak ezzel szemben egészen időskorukig termékenyek maradhatnak.

A megtermékenyülés folyamata nagyon összetett: hormonok, kémiai és fizikai mechanizmusok százainak kell a meghatározott időben és sorrendben működésbe lépniük ahhoz, hogy létrejöhessen egy új élet.

A heréknek folyamatosan spermiumokat kell termelniük, melyeknek ezután érniük kell a mellékherében, be kell jutniuk a hüvelybe, majd pedig a méhen át a petevezetékbe. Ott 24 órán belül találkozniuk kell a petefészekből az ovuláció során már kiszabadult petesejttel, ezután pedig egyetlen spermiumnak be kell jutnia a petesejtbe és meg kell termékenyítenie azt. Ezt követően a megtermékenyült petesejtnek még két napig a petevezetékben kell tartózkodnia, majd a méh üregébe vándorolva, további osztódás és növekedés után be kell ágyazódnia a méh falába.

Ennek a folyamatnak bármelyik apró lépését érintheti károsodás, ami pedig a meddőség kialakulásához vezethet. A spermium lehet például életképtelen, halott, vagy tartalmazhat rendellenes számú kromoszómákat, túl sokáig tárolódhat a képződése után, esetleg lehet életképes, de mozgásképtelen, és így nem tud megfelelően előrehaladni a női szervezetben. Lehet teljesen egészséges, ugyanakkor nem megfelelő számú. Ugyan a petesejt megtermékenyítéséhez végül elég egyetlenegy spermium, mégis a folyamathoz ennél jóval többre van szükség: azoknak a férfiaknak, akiknek 1 milliliternyi ondójában kevesebb mint 20 millió spermium található, már meddőségi problémájuk van. Az ondóvezeték korábbi sérülés vagy fertőzés következtében el lehet záródva. Előfordulhat ejakulációs probléma, vagy úgynevezett retrográd ejakuláció, melynek során az ondó nem a húgycsőbe, hanem a húgyhólyagba kerül. A méh nyakcsatornájában a spermiumok útját mechanikai vagy kémiai faktorok akadályozhatják. A nyakcsatorna nyákja lehet túl sűrű vagy kémiai összetétele kedvezőtlen ahhoz, hogy a spermiumok áthaladjanak rajta. A petevezeték hegesedés miatt el lehet záródva, így lehetetlenné válik a két ivarsejt találkozása. Ha a spermium el is éri a petesejtet, előfordulhat, hogy nem képes bejutni a sejtbe, de károsodhat az embrió méhüregbe történő beágyazódása is.

Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány óriási előrelépést tett a megtermékenyítés folyamatának megértésében és a lehetséges problémák felismerésében. Ma már egyre több esetben válnak az akadályok legyőzhetőkké, így a meddőségi szakemberhez forduló párok kb. 65%-ánál sikerül helyreállítani a károsodott funkciójú reproduktív rendszer élettani működését. Annak ellenére, hogy a gyermek fogantatásához vezető biológiai folyamatok nagy részéhez szükség van az emberi szervezetre, a tudomány segítségével a megtermékenyülés folyamatának kulcslépései ma már a modern orvostudomány eszközeivel is helyettesíthetőkké váltak.

Minden ötödik-hatodik magyar párt érinti a meddőség problémája. A kor előrehaladtával nő a meddőség gyakorisága, a 30-as éveik vége felé járó párok kb. 33%-a meddő. A családalapításban a kor szerepe egyre nagyobb: a fejlett társadalmakban – így Magyarországon is – a gyermekvállalásra egyre inkább a tanulmányok befejezése és a karrierépítés után kerül csak sor. A meddőség problémájának mind gyakoribbá válását napjaink szexuális szabadossága és a szexuális úton terjedő fertőzések következtében egyre többször előforduló, a reproduktív rendszert érintő károsodások is magyarázzák.

Magyarország népessége évről évre fogy. Az elmúlt húsz év során mintegy 600 000 fővel csökkent az ország lakosainak száma. Hazánk népesedési válságának megoldása széles körű társadalmi és politikai összefogást igényel, így érthető, hogy a meddő párok számának emelkedése, valamint az ország népességének fogyása egyre intenzívebb társadalmi elvárást támaszt az orvostudománnyal szemben is.

Diagnózis

A fogantatás esélye, ha a pár a női ciklus megfelelő időpontjában él házaséletet, havonta csupán 20% körüli. Így a felesleges kivizsgálások és kezelések elkerülése érdekében általánosan elmondhatjuk, hogy csak akkor beszélhetünk meddőségről, ha a kívánt gyermekáldás nem következik be azután, hogy a pár egy éven keresztül rendszeresen él házaséletet és nem alkalmaz fogamzásgátló módszereket. egyéves, fogamzásgátlástól mentes után beszélünk meddőségről. Természetesen ha a pár idősebb, vagy a kórelőzményben sikertelen gyermekvállalás szerepel, a meddőség korábban is diagnosztizálható és kezelhető.

A meddőség diagnózisának felállítása után kivizsgálások sorozatával derül fény a hátterében álló problémára. A pár női tagjánál fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal, képalkotó eljárásokkal, szükség esetén akár sebészeti technikákkal is történhet a meddőség okának felderítése. A pár férfi tagjánál az egyik legfontosabb az ondó minőségi és mennyiségi vizsgálata. Emellett szükség esetén egyéb andrológiai vizsgálatok (hormonszint-meghatározás, sebészeti technikák stb.) derítenek fényt a háttérben álló problémára.

Terápia

A kivizsgálást követően minden esetben személyre szabott terápiás stratégia készül. Igazán optimálisnak akkor mondhatjuk a terápiát, ha lehetővé teszi, hogy természetes úton megtörténhessen a fogantatás. Néha például elég megváltoztatni egy pár házaséletének szokásait, és csupán az együttlét megfelelő időzítésével már elérhető a kívánt terhesség (terminált együttlét). A pár ilyenkor elsajátítja, hogyan ismerje fel a női ciklusnak a legtermékenyebb időszakát, amely a legalkalmasabb a fogantatásra. A pár férfi tagjának olyan szokásai, amelyek a spermiumszámot csökkentik – például a forró fürdők, szauna –, szintén megváltoztathatók, és ez eredményre vezethet.

Sok esetben komolyabb előkészületek vagy beavatkozások szükségesek, de számos eljárással, az egyszerű centrifugálástól kezdve a gyógyszeres és egyéb terápiákon át, visszaállítható például a nem megfelelő ondó termékenyítőképessége is.

Inszemináció esetében az eljárásokat követően az előkezelt ondót bejuttatják a méhüregbe. Az ovuláció rendellenességei hormonkezelésekkel, úgynevezett ovuláció-indukciós kezelésekkel állíthatók helyre, ezeket terminált együttlét, inszemináció, valamint egyéb, a spermium és a petesejt találkozását elősegítő kezelések követhetik.

A legismertebb meddőségi kezelés az in vitro fertilizáció (IVF). Az in vitro azt jelenti, hogy a spermium és a petesejt az emberi szervezeten kívül, a laboratórium erre alkalmas eszközében, a „lombikban” találkozik. A megtermékenyülés után a zigóta (megtermékenyült petesejt) tovább fejlődik a szervezeten kívül, majd pár nap után, a legmegfelelőbb időpontban, beültetik a méhüregbe, ahol beágyazódhat a méhnyálkahártyába, majd növekedésnek indulhat.

Az egyik legjelentősebb vívmány az asszisztált reprodukciós kezelések terén az úgynevezett intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI). Ennél az eljárásnál a mikrosebészeti technika segítségével egyetlen spermiumot injektálnak a megtermékenyíteni kívánt petesejtbe, így azoknak a férfiaknak is születhet gyermekük, akiknek rendkívül alacsony a spermiumszámuk.

A genetika, a képalkotó módszerek és a biotechnológia fejlődése egyre több lehetőséget biztosít és új technikai vívmányokat állít a meddő párok kezelésének szolgálatába.