Hysteroscopia (HSC)
Hiszteroszkópia (méhtükrözés) menete:
Olyan, minimálisan invazív endoszkópos eljárás, amely a méh üregét teszi láthatóvá, és lehetőséget biztosít az észlelt elváltozások eltávolítására, szövettani mintavételre. Diagnosztikus hiszteroszkópia során lehetséges a méhűr megtekintése, az operatív hiszteroszkópia során pedig az ismert kóros képleteket lehet eltávolítani.
Diagnosztikus beavatkozás javasolt kóros méhvérzés, meddőség, habituális vetélés bizonyos eseteiben. Operatív beavatkozás pedig a mióma, a méhűri polip eltávolítására alkalmas, de méhűri összenövések, septumok (sövények) megoldására, méhnyálkahártya eltávolítására is kiváló.
A műtét előtti teendők és kivizsgálás egyezik a laparosscopia előtt alkalmazottakkal. Fontos különbség lehet a diagnosztikus hiszteroszkópia esetében, hogy nem feltétlenül szükséges általános érzéstelenítés, hanem rövid vénás narkózisban, esetleg helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Az operatív beavatkozásoknál a laparoszkópiához hasonlóan történik az érzéstelenítés is.
A hiszteroszkópia is speciális endoszkópos jártasságot és műszerparkot igényel. Itt is szükséges az endoszkóphoz csatlakoztatható fényforrás és videokamera, monitor. Az esetek túlnyomó részében a méh üregének kitágításához azt folyadékkal kell feltölteni, ehhez speciális folyadék és speciális műszer is szükséges, ami a folyadékot áramoltatja, az elfolyt folyadékot visszapótolja. Az operatív hiszteroszkópoknak munkacsatornájuk is van, amelyen keresztül sebészi manipulációra alkalmas eszközök vezethetők a méhűrbe, illetve coaguálásra is alkalmas eszközök használhatók. Ilyen típusú készülék a pl. a rezektoszkóp.
Amikor a beteg a műtőasztalon fekszik, és elaltatták, az operatőr fertőtlenítést követően a méhnyakat feltágítja, és a hiszteroszkópot ezen keresztül lassan bevezeti, hogy közben az áramló folyadék a méhűrt kitágítsa. Ekkor lehetővé válik a méhűr megtekintése, a petevezetők szájadékának beazonosítása, és az esetleges kóros elváltozások is látótérbe kerülhetnek. Ha operatív beavatkozás is tervben volt, akkor a méhnyakat kicsit tovább kell tágítani, és a diagnosztikus eszközt a rezektoszkópra lehet cserélni. A műtét végeztével az eszközöket eltávolítjuk.
A műtét után bizonyos, főleg diagnosztikus, beavatkozások esetén aznap távozhat a páciens, operatív beavatkozások után egyéjszakás megfigyelés indokolt, lehetőleg másnap reggelig.
Hiszteroszkópia lehetséges gyakoribb szövődményei: itt is előfordulhatnak altatásból adódó általános műtéti szövődmények, de a speciális technikáknak vannak speciális kockázataik is (szerencsére ritkán fordul elő szövődmény): nyakcsatorna sérülése tágítás során, méhfalsérülés, vérzés. A méhfalsérülés abban az esetben kifejezetten súlyos, ha egyúttal hasűri szervek sérülése is felmerül (bél, húgyhólyag). Posztoperatív szövődményként ritkán kismedencei gyulladás fordul elő. Speciálisan az operatív hiszteroszkópiára jellemző veszély, hogy a méhűr műtét alatti tágan tartására alkalmazott folyadék a keringésbe kerül, és keringési zavart, ioneltérést, neurológiai tüneteket okozhat. Ezért mindig figyelni kell a bevitt és a kifolyt folyadék különbségét. Ha a különbség a 10 000 ml-t meghaladja, vagy a beavatkozás hossza az egy órát átlépi, a műtétet abba kell hagyni akkor is, ha egy ülésben nem lehetett addig elvégezni.
Általánosságban elmondható, hogy a hiszteroszkópia biztonsággal alkalmazható eljárás, ami után a regeneráció kifejezetten gyors, kifejezett posztoperatív fájdalomra, tünetekre nem kell számítani.