Mioma
Myoma (leiomyoma uteri, fibroid)
A méhizom jóindulatú daganatos elváltozása, amely simaizomsejtekből épül fel. Sokszor többgócú, kemény, gömbszerű elváltozások képében figyelhetők meg, mely a méh falában az egészséges izomszövettől jó elkülönül. A női szervezet egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége. Általában a fogamzóképes korban alakul ki, de menopauza után is fennállhat. Az esetek nagy része 40-50 éves korban fordul elő, a nők kb. 25%-át érinti. Növekedési üteme igen változó, akár rendkívül nagy méretűre is megnőhet. Rosszindulatú átalakulása előfordulhat, de ennek az esélye igen kicsi. A mióma kialakulásának pontos oka ismeretlen, az ösztrogén hormon szerepe tűnik elsődlegesnek. Ezt alátámasztják azok a megfigyelések, melyek a betegség gyakoribb előfordulását igazolják ösztrogéntúlsúlyos állapotokban, például rendszeresen elmaradó tüszőrepedés esetén. Megfigyelték továbbá azt is, hogy az ösztrogén szintjének csökkenésekor (pl.: menopauza, terhesség) a daganat mérete is csökkenhet.
A miómáknak több típusát különböztetjük meg elhelyezkedésük szerint:
- Szubszerózus forma: a méh hashártyaborítéka alatt, a méh felszínén helyezkedik el.
- Intramurális forma: a méh falában található.
- Szubmukózus forma: a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el a méh üregéhez közel, esetleg azt deformálva.
A betegség diagnózisa nőgyógyászati tapintási lelet alapján és hüvelyi UH-vizsgálat alapján legtöbbször kimondható. Ritkán, speciális elhelyezkedés esetén egyéb képalkotó vizsgálatok is igénybe vehetők (CT, MRI).
Tünetek
A változatos elhelyezkedés és növekedési ütem, méret alapján az okozott tünetek is változatosak, súlyosságuk nem mindig áll egyenes arányban a miómagöb méretével, tehát kisméretű göb is okozhat pl. súlyos vérzészavart.
- Vérzészavar: elhúzódó és rendszertelen fájdalmas, görcsös menstruáció a miómák 40-50%-ánál jelentkezik
- Alhasi fájdalom: bizonytalan jellegű, vagy akár állandó is lehet.
- Meddőség – a mióma elhelyezkedése alapján meggátolja a méhnyálkahártya megfelelő működését.
- Vizelési nehézségek – a mióma nyomást gyakorolhat az egyes szervekre a kismedencében, és ezáltal akadályozza azok helyes működését.
Terhességi szövődmények – gyakoribb a vetélés, mert a méhben lévő daganat megakadályozhatja a beágyazódást és gátolja a terhesség megfelelő fejlődését. A szüléskor mechanikus akadályt képezhet, a magzat fekvési rendellenességei is gyakoribbak.
Tünetmentesség is gyakran előfordul. Ez esetben is rendszeres nőgyógyászati kontroll szükséges kb. félévente.
Kezelése:
Tünetmentes kisméretű elváltozások nem igényelnek minden esetben kezelést, ha elhelyezkedésük nem okoz problémát, illetve növekedési tendencia nem figyelhető meg. Ellenkező esetben kezelés nélkül nem várható javulás. Létezik ún. embolizációs kezelés, de ennek hatékonysága és biztonságossága vitatott. Az „alternatív” módszerek (akupunktúra, talpmasszázs) eredményessége nem bizonyított, a bizonyítékokon alapuló modern orvoslás nem alkalmazza a mióma kezelésében.
A legjobb eredményeket a sebészi kezeléssel lehet felmutatni. Napjainkban a laparoszkópos miómaeltávolítás a választandó módszer, mert így a méh megőrizhető későbbi gyermekvállalási szándék esetén, és a kismedence anatómiai integritása is megmarad. A szövődményi ráta alacsonyabb a nyílt hasműtétnél vagy a radikális méheltávolításnál megfigyeltekhez képest.
A műtét a laparoszkópos műtéti technika általános ismertetésénél leírtakhoz hasonlóan történik, a méh falán a göb felett metszést ejtünk, a göböt kipreparáljuk és szükség szerint darabolva eltávolítjuk. A keletkezett sebet összevarrjuk.